ábsondern
1.
2. ~, sich (von
ábsondern
1.
2. ~, sich (von
Ábsonderung
1) аддзяле́нне, адасабле́нне; ізалява́нне
2)
absorbíeren
Absorptión
ábspalten
1.
2.
ábspannen
ábgespannt sein быць сто́мленым [змо́раным]
ábsparen
sich (
ábspeisen
ábspenstig:
~ máchen перава́бліваць, пераця́гваць
ábsperren
1.
1) замыка́ць, зачыня́ць
2) адгаро́джваць; ачапля́ць; адрэ́заць (шлях);
éine Stráße ~ ачапля́ць ву́ліцу
2. ~, sich адасабля́цца