пааба́пал
1.
пааба́пал даро́гі béiderseits des Wéges;
2.
пааба́пал
1.
пааба́пал даро́гі béiderseits des Wéges;
2.
паабе́даць zu Míttag éssen*; das Míttagessen be¦énden (закончыць абед)
паабе́дзенны
паабяца́ць verspréchen*
пааддава́ць (álles) vergében*
паа́ркушна
паарты́кульна
паасо́бку
1. (па адным, не разам) éinzeln;
2. (асобна, разлучыўшыся) getrénnt
паасо́бны
1. (які існуе самастойна) sélbstständig [sélbständig];
2. (ізаляваны ад іншых) getrénnt, isolíert