загрубе́лы (пра скуру) rau, hart
загрува́сціць
1. verstéllen vt (заставіць); verrámmeln vt (забарыкадаваць); voll stópfen (запоўніць);
загрува́сціць ву́ліцу die Stráße verstópfen;
2. перан. (перапоўніць) überfǘllen vt; überláden* vt;
загрува́сціць дакла́д цыта́тамі éinen Vórtrag mit Zitáten überláden [überfráchten]*
загрува́шчванне н.
1. Verrámmelung f -;
2. перан. Überfüllung f -; Überládung f - (перагрузка)
загрува́шчваць гл. загрувасціць
загружа́ць
1. (напоўніць) (be)láden* vt, belásten vt, áuslasten vt;
2. тэх. beschícken vt;
3. перан. разм. (даць работу) über láden* vt, überlásten vt;
яго на́дта загрузі́лі рабо́тай er versínkt in Árbeit, er ist überlástet;
ца́лкам загрузі́ць каго-н. j-n voll beschäftigen [belásten]
загру́знуць
1. stécken bléiben*, éinsinken* vi (s);
загру́знуць у бру́дзе im Schmutz [Dreck (разм.)] stécken bléiben*;
2. перан. (апынуцца ў цяжкім становішчы) hängen bléiben*, sich verstrícken
загруката́ць, загру́каць ánfangen* zu póltern [zu ráttern]; ánfangen* zu kráchen [zu róllen, zu dónnern, zu gróllen] (пра гром)
загры́вак м.
1. (у каня) Wíderrist m -(e)s, -e;
2. разм. Geníck n -(e)s, -e, Nácken m -s, -;
◊
атрыма́ць па загры́ўку eins aufs Dach bekómmen*
загры́зці
1. (насмерць) tótbeißen аддз. vt, zu Tóde béißen*; zerréißen* vt, zerfléischen vt (разадраць на кавалкі);
2. перан. разм. zéhren vi, fréssen* vi, nagén vi (каго-н. an D)