даве́р м, даве́р’е н Vertráuen n -s (auf A, in A, zu D – да каго-н), Zútrauen n -s (zu D – да каго-н);
вы́казаць даве́р’ sein Vertráuen áussprechen*;
карыста́цца даве́р’ам Vertráuen geníeßen*;
пазбаўля́ць каго-н даве́р’у j-m das Vertráuen entzíehen*;
выка́зваць каму-н даве́р’ j-m Vertráuen entgégenbringen* [schénken];
стра́ціць даве́р’ (das) Vertráuen éinbüßen, in Mísskredit kómmen*;
я стра́ціў уся́кі даве́р’ да яго́ ich habe álles Zútrauen zu ihm verloren;
во́тум даве́р’у Vertráuensvotum [-vo-] n -s
даве́ранасць ж юрыд (пісьмовая) Vóllmacht f -, -en; Prokúra f -, -ren;
вы́даць даве́ранасць éine Vóllmacht [éinen Vertráuensbeweis] áustellen;
даве́ранасць на вядзе́нне спраў Verhándlungsvollmacht f;
даве́ранасц на атрыма́нне гро́шай Vóllmacht für den Géldempfang;
по́ўная [агу́льная, генера́льная] даве́ранасц Blánkovollmacht f -;
дзе́йнічаць па даве́ранасці laut Vóllmacht hándeln
даве́раны
1. (надзелены даверам) bevóllmächtigt;
даве́раная асо́ба Vertráuensperson f -, -en;
2. (які дзейнічае на даручэнне) Bevóllmächtigte (sub) m -n, -n; Prokuríst m -en, -en (на прадпрыемстве)
даве́рлівасць ж Vertráuensseligkeit f -; Léichtgläubigkeit f -; Gútgläubigkeit f -
даве́рлівы
1. (які лёгка верыць у шчырасць) léichtgläubig; gútgläubig;
2. (заснаваны на даверы) vertráuensvoll; vertráuensselig
даве́рнік м юрыд Vóllmachtgeber m -s, -; Áuftraggeber m -s, -, Mandánt m -en, -en
даве́рху прысл bis óben (hin); bis zum Ránd; voll;
насы́паць ко́шык даве́рху den Korb (bis zum Rand) voll schütten [füllen]
даве́ршаны volléndet; beéndet; ábgeschlossen; gekrönt
даве́ршваць vollénden vt; beénden vt, zum Ábschluss bríngen*; krönen vt