абагу́льнены гл. абагулены
абагу́льніць, абагульня́ць гл. абагуліць, абагульваць 2.
абадзьму́ць wégblasen* vt, wégpusten vt, wégwehen vt; úmwehen vt;
абадзьму́ць пыл den Staub wégpusten; ábstauben vt
абадо́к м.
1. памянш. Réifen m -s, -;
2. (шлячок) Saum m -s, Säume; Rand m -(e)s, Ränder
абадра́нец м. разм. zerlúmpter Mensch; Vagabúnd [vɑ-] m -en, -en; Lándstreicher m -s, - (бадзяга)
абадра́ны zerlúmpt; ábgerissen
абадра́ць
1. (кару) ábrinden vt, ábborken vt;
2. (скуру) das Fell ábziehen* vt;
3. разм. (абдрапаць) zerkrátzen vt, zerschínden* vt;
4. перан. (абабраць) áusplündern vt;
◊
абадра́ць як лі́пку j-n bis aufs létzte Hemd áusziehen*, j-m áusnehmen* wie éine Wéihnachtsgans
абажу́р м. Líchtschirm m -(e)s, -e, Lámpenschirm m
абазва́цца ántworten vt; erwídern vt; Ántwort gében*, sich hören lássen*
абазва́ць (назваць непрыстойным імем) nénnen* vt; (be)schímpfen vt (als A); éinen Spítznamen geben* (каго-н. D);
абазва́ць каго-н. ду́рнем j-n éinen Dúmmkopf nénnen* [als Dúmmkopf beschímpfen]