абла́зіць
1. (абхадзіць, пабыць усюды) überáll herúmklettern;
2.
абла́зіць
1. (абхадзіць, пабыць усюды) überáll herúmklettern;
2.
аблакаці́цца, аблако́чвацца sich auf die [den] Éll(en)bogen stützen
аблама́ны ábgebrochen
аблама́ць ábbrechen*
абласны́
1. Gebíets-, Regionál-;
го́рад абласно́га падпарадкава́ння gebíetsunmittelbare Stadt;
2. (мясцовы) territoriál begrénzt, lokál; múndartlich, dialektál (дыялектны)
абла́таць
аблаташы́ць
абла́шчваць, абла́шчыць gütig [freúndlich] behándeln, liebkósen (
абла́яць (зняважыць, вылаяць) (be)schímpfen
абле́гчаны erléichtert