зво́льніць
1. entlássen* vt, kündigen vi (каго-н. D); ábbauen vt (скараціць);
2. (вызваліць ад чаго-н.) enthében* vt (G); befréien vt, entbínden* vt (ад чаго-н. von D)
звон м.
1. (рэч) Glócke f -, -n;
2. (гук) Läuten n -s; Klírren n -s (шкла, манет і г. д.) Geläut(e) n -s (званоў);
звон у вуша́х Óhrenklingen n -s, Óhrensausen n -s;
3. перан. (плёткі) Gerücht n -(e)s, -e, Geréde n -s
звонападо́бны glóckenförmig; wie éine Glócke
зво́нка прысл. klángvoll, tónreich; wóhlklingend, wóhllautend (мілагучна)
зво́нкіI klángvoll; hell tönend; laut;
зво́нкі зы́чны фан. stímmhafter Konsonánt;
зво́нкая мане́та Metállgeld n -(e)s, -er, Hártgeld n -(e)s; перан. báres Geld
зво́нкіII карт. Káro n -s, -s, Schéllen pl
зво́нку прысл.
1. (са знешняга боку) áußen, von áußen;
2. разм. (знешне, з выгляду) äußerlich, vom Äußeren, vom Áussehen