дуб’ё н. разм.
1. (палкі) (Éichen)stöcke pl;
2. перан. разм., груб. (людзі) Hólzköpfe pl, Stúrköpfe pl, Dúmmköpfe pl
дубі́льня ж. Gerberéi f -, -en
дубі́льшчык м. Gérber m -s, -
дубі́на ж.
1. (тоўстая палка) Kéule f -, -n; Knüppel m -s, -; Knüttel m -s, -;
сту́кнуць дубі́най mit dem Knüppel dréinschlagen*;
2. перан., разм. (тупы чалавек) Dúmmkopf m -(e)s, -köpfe; Schwáchkopf m; Narr m -en, -en
дубі́нка ж. Knüppel m -s, -;
гумо́вая дубі́нка Gúmmiknüpel m
дубі́ць gérben vt, lóhen vt
дубка́ прысл. (звычайна са словамі стаць, станавіцца) гл. дyбам
дубле́т м.
1. Dublétte f -, -n; Dóppelstück n -s, -e; zwéites Exemplár;
2. лінгв. Dóppelform f -, -en;
тэрытарыя́льныя дубле́ты lándschaftliche Wörter; territoriále Dublétten;
3. паляўн. Dublétte f; Dóppelschuss m -es, -schüsse
дублёнка ж. разм. Scháfpelz m -es, -e, Scháfpelzjacke f -, -n, Scháfpelzmantel m -s, -mäntel (mit dem Leder nach außen gekehrt)