прыгне́чанне
1. Unterdrückung
2.
прыгне́чанне
1. Unterdrückung
2.
прыгне́чаны
1. (пра таго, каго прыцясняюць) unterdrückt, unetrjócht;
2. (пра стан) bedrückt, níedergeschlagen [deprimíert]
прыгнёт
каланія́льны прыгнёт Koloniáljoch
прыгну́цца sich béugen; sich bücken
прыгну́ць
прыгнята́льнік
прыгнята́льны bedrückend, níederdrückend
прыгнята́ць
1. unterdrücken
2.
прыго́да
заба́ўная прыго́да ein lústiger Vórfall, éine lústige Begébenheit;
любо́ўная прыго́да Líebes¦affäre
шука́льнік прыго́даў Ábenteurer
прыго́днасць
прыго́днасцьда вайско́вай слу́жбы Wéhrdiensttauglichkeit