безасабо́вы óhne Éigenart, únpersönlich, charákterlos [kɑ-];
безасабо́вы дзеясло́ў
безасабо́вы óhne Éigenart, únpersönlich, charákterlos [kɑ-];
безасабо́вы дзеясло́ў
безбаро́ды bártlos
безбіле́тнік
безбіле́тны
1. (пасажыр) óhne Fáhrkarte;
2. (глядач) Záungast
безвало́сы háarlos; únbehaart; káhlköpfig (лысы)
безвыніко́ва
безвыніко́васць
безвыніко́вы ergébnislos; erfólglos (беспаспяховы); frúchtlos (бясплённы)
безвыхо́днасць
безвыхо́дны
1. áusweglos, áussichtslos;
2. (безнадзейны) hóffnungslos;
3. (адчайны) verzwéifelt;
тра́піць у безвыхо́днае стано́вішча in die Klémme geráten*