цьмець
1. (ледзьве свяціцца) (schwach) brénnen*
2. (рабіцца цьмяным) sich trüben, trübe [matt] wérden; sich dúnkel [schwarz] ábheben* (цямнецца)
цьмець
1. (ледзьве свяціцца) (schwach) brénnen*
2. (рабіцца цьмяным) sich trüben, trübe [matt] wérden; sich dúnkel [schwarz] ábheben* (цямнецца)
цьмя́на
1. trüb; matt;
2.
цьмя́насць
1. (святла, бляску) Trübheit
2.
цьмяне́ць
1. (цямнець) dúnkel wérden, dúnkeln
2.
яго́ сла́ва цьмяне́е sein Ruhm verblásst
цьмя́ны
1. trübe, matt;
2.