Цуг м. Zug n -s (кантон у Швейцарыі)
цу́гам прысл.
1. разм. (адзін за адным) hintereinánder;
2. (запрэжка) mit hintereinánder éingespannten Pférden
цу́глі мн. Gebíss n -es, -e;
закусі́ць цу́глі (пра каня) dúrchgehen* vi (s); перан. sich Hals über Kopf in etw. (A) stürzen; sich hínreißen lássen*
цугля́ць zügeln vt; гл. тс. кілзаць
цугцва́нг м. шахм. Zúgzwang m -(e)s, -zwänge;
быць пад цугцва́нгам únter Zúgzwang stéhen*
Цу́гшпітцэ нескл. ж. Zúgspitze f - (гара)
цуд м., цу́да н. разм.
1. Wúnder n -s, -;
краі́на цу́даў Wúnderland n -(e)s, -länder;
зрабі́ць цу́д ein Wúnder vollbríngen*;
2. (што-н. нечаканае, захапляльнае) Wúnder n -s, -; Wúnderding n -(e)s, -e, Wúnderwerk n -(e)s, -e, Wúndertat f -, -en
цудадзе́йны wundertätig; mirakulös (высок.)
цу́дам прысл. (wie) durch ein Wúnder;
ён выратаваўся цу́дам wie durch ein Wúnder blieb er únversehrt [únverletzt]
цудатво́рац м. рэл., тс. перан. Wúndertäter m -s, -s