апрамяне́нне н. гл. апраменьванне
апрана́ха ж. разм. Kléidungsstück n -(e)s, -e
апрана́цца
1. гл. апрануцца;
2. (насіць вопратку) sich ánziehen, sich kléiden (высок.)
апрана́ць
1. гл. апрануць;
2. (насіць вопратку) ánziehen* vt, trágen* vt
апрану́цца
1. sich ánziehen*; sich ánkleiden, sich bekléiden (высок.) апрану́цца ў што-н. etw. ánziehen* vt, sich in etw. (A) kléiden (высок.)
2. (акрыцца) sich zúdecken;
дрэ́вы апрану́ліся ў зялёныя ша́ты die Bäume beláubten sich
апрану́ць
1. ánziehen* vt; ánkleiden vt (высок.) bekléiden vt (у што-н. mit D) (высок.)
2. перан. (накрыць, ахутаць) verhüllen vt, éinhüllen vt
апрасці́цца versímpeln vi (s), éinfacher wérden
апратэстава́ць, апратэсто́ўваць
1. protestíeren vi (што-н. gégen A); Protést éinlegen;
2. юрыд. (пастанову суда) Berúfung éinlegen; appellíeren vi (wégen G)
апраўда́льны réchtfertigend;
апраўда́льны прысу́д юрыд. Fréispruch m -(e)s, -sprüche