скака́ць
1. spríngen* vi (h, s), hüpfen vi (h, s);
2. (на кані) (schnell) réiten* vi (s), galoppíeren vi (s);
3. разм. (танчыць) tánzen vi
скаку́н м. (конь) Rénner m -s, -; Rénnpferd n -(e)s, -e
скала́ ж. Felsen m -s, -; Fels m -ens, -en (высок.)
скалала́з м. спарт. (альпініст) Bérgsteiger m -s, -; Hóchgebirgswanderer m -s, -;
-ка ж Bérgsteigerin f -, -nen
скаламу́ціцца trübe wérden, sich trüben; dúrchgeschüttelt wérden
скаламу́ціць
1. trübe [únklar] máchen;
2. перан. (устрывожыць) be¦únruhigen vt, áufregen vt, in Únruhe versétzen
скалану́цца erzíttern vi (s), zu zíttern ánfangen*, ins Zíttern geráten*; erbében vi (s); zusámmenzucken vi (ад жаху)
скалану́ць
1. (выклікаць дрыжанне) erzíttern vt, schütteln vt;
2. (перамяшаць) durch Schütteln vermíschen;
3. (вывесці з раўнавагі) aus dem Gléichgewicht bríngen*; in Wut bríngen* (каго-н. A), erzürnen vt
скалаці́ць разм.
1. (замуціць) trübe máchen;
2. (пабіць) prügeln vt, schlágen* vt;
3. перан. (арганізаваць) zusámmenbringen* vt (групу, брыгаду і г. д.);
4. (зрабіць) zusámmenzimmern vt; básteln vt, zusámmenschlagen* vt, zusámmenfügen vt
скале́ць
1. (змёрзнуць) erfríeren* vi (s), (vor Kälte) erstárren vi (s);
2. разм. груб. (памерці) stérben* vi (s), ins Gras béißen*