мірга́ць
1. zwínkern
2. (рабіць знакі) zúblinzeln
мірга́ць
1. zwínkern
2. (рабіць знакі) zúblinzeln
міргну́ць
1. zwínkern
2. (зрабіць знак) zúblinzeln
◊ ён на́ват во́кам не міргну́ў er hat mit kéiner Wímper gezúckt
мі́рна
мі́рны
1. Fríedens-;
мі́рны дагаво́р Fríedensvertrag
мі́рныя перамо́вы Fríedensverhandlungen
мі́рнае ўрэгулява́нне fríedliche Régelung, Béilegung
мі́рны час Fríedenszeiten
2. (не ваенны) fríedlich;
мі́рныя жыхары́ Zivilbevölkerung [-´vi:-]
3. (спакойны) fríedlich; fríedvoll
мірт
мі́ртавы Mýrten -
міры́цца
1. (з кім
2. (з чым
міры́ць versöhnen
мірыя́ды
мірыя́ды зо́рак Myriáden von Stérnen